Mostanra már a karomban tarthatnálak. Hallanám a sírásod, a lélegzeted, a sóhajod és szíved kis hangját. Nem tudom jó anyukád lennék-e. Nem tudom megtudnám-e adni azt amit én soha nem kaptam meg. Fogalmam sincs, hogy tudnánk ketten együtt élni ebben a világban. Vajon szeretnél? Vajon hallgatnál rám?…