Mikor már hányingered van mindentől és mindenkitől még saját magadtól is. Mikor már Te saját magad sem nézed magad nőnek csak egy bányarémnek. Mikor rájössz, hogy nincs minek és nincs kinek reggelente felkelni. Mikor megszűnsz nőnek lenni! Mi miatt tudsz erre a szintre eljutni? Magad miatt? Mások miatt? Nők vagy férfiak miatt?
  Én eljutottam erre a pontra. Mivel itthon már nem kaptam meg azt a női figyelmet, amit szerettem volna így szépen lassan leépítettem magam feltűnés nélkül. Mindig igényes voltam magamra. Tökéletes smink és igényes ruha szett. Aztán eltűnt az az ember, akinek, vagy akitől ragyogtam. És eltűntek a bókoló férfiak is! Az utcán csicsergő munkásemberek is. Teltek múltak a hónapok, és egyre jobban nem érdekelt. Mikor már kezded feleslegesnek érezni magad. Mikor megjön a felismerés, hogy senki nem látja benned a nőt, akkor már Te is elkezdesz kételkedni reggelente a tükör előtt. Senki nem bókol, senki nem fordul meg utánad az utcán. Otthon a párodtól imitt-amott kapsz egy kötelező „szép vagy” bóknak nevezett valamit, de közben látod az arcán, hogy ez már rohadtul nem szívből jön.
   Elindulsz szépen a domb oldalán lefelé. Reggel már nincs kedved 20-30 percet azzal tölteni, hogy szépen meg legyen csinálva a sminked, és az a tusvonal tökéletesen egyforma legyen. Sőt már a sötét karikákkal sincs kedved foglalkozni. Jó lesz az úgy is. A napi ruhaviseletről már ne is beszéljünk. Jó lesz a legkényelmesebb fekete sportnaci és egy kopott itthoni póló, amin az se baj, ha van egy két folt. Igazából úgy se mész sehova csak a kutyát viszed ki és takarítasz. A hajad meg teljesen mindegy hogy is áll! A már úgy sem dob semmit az otthoni szetten. A párodnak meg már tényleg mindegy, hiszen úgyse figyel rád! Ő elvan a saját dolgával. Nem is azon van a hangsúly, hogy másnak tetszel-e, hanem, hogy már saját magadnak sem akarsz tetszeni? Miért lesz egy nő igénytelen a megjelenésére? Tegnap igenis leültem és magamba néztem!
 Oké a párodnak már nem Te vagy a világ legszebb nője. Tudod, mit nem is érdekel. Sokkal inkább zavar az, hogy magamnak nem felek meg. Mint nő nem engedhetem meg magamnak, hogy le legyek lakva. Ha magamnak nem tetszek, akkor hogy is várjam el mástól, hogy tetszem neki. Ma kifejezetten rendbe csettintettem magam. De úgy hogy még én is ámultam reggel a tükör előtt. Természetesen a páromtól kaptam egy, ” jaj de csini valaki ma mondatot”. Látszódott rajta és hallatszott a hangján is a kötelező stílus. Meg sem hallottam. Délután elmentem a kutyával sétálni, és láss csodát előkerültek azok a bizonyos huncut és jóleső mosolyok sorozata. Sőt egy velem egykorú fiú még utánam is fordult a zebrán átkelve. Olyan jóleső magabiztosság öntött el! Jól éreztem magam. Nem szűntem meg még, mint nő.
  Rá kellett jönnöm, hogy hiányzott ez az érzés, és szükségem van rá! Ebből táplálkozok! Szóval, igenis ha van kedvem, ha nincs minden reggel kutya kötelességem dolgozni magamon, hogy nő maradhassak. Én is jobban érzem magam lelkileg is, fizikálisan is és még az embereknek is tetszem! Szerintem nem csak én járok ebben a cipőben. Ha nekem sikerült erőt venni magamon, akkor másnak is sikerülhet!

Ui.: Sok sikert lányok! Menni fog, mert pofon egyszerű csak napi 20 perc! ;)